Your lie in april - Április bolondja

Aktív anime nézőként minden év végén visszatekintek a legjobb sorozatokra, a toplistákra és megpróbálok időt szánni azokra a művekre, amikről a közösség egyértelműen kikiáltja, hogy bűn kihagyni. Így akadtam rá a Your lie in april-re, a 2016-os év leginkább felhype-olt dráma sorozatára. Az magyar oldalakon csak úgy repkedtek rá a 10/10-ek, ajánlások közt az első helyen van, nem lehet rossz nem igaz? Sajnos de, lehet. De ne szaladjunk előre, lássuk a történetet.

Főszereplőnk Kousei egy 14 éves végzős iskolás, akit egy barátja elrángat egy vak randira, ahol találkozik az istennőnek tetsző szőke bombázóval, Kaorival. Kaori egy hegedűművész aki rögtön felismeri Kousei-t, protagonistánk ugyanis az ország egyik legtehetségesebb fiatal zongoristája, aki azonban már két éve nem nyúlt zongorához. Kousei-t ugyanis az anyja kegyetlenül verte és egész napokon keresztül gyakorlásra kényszerítette, majd miután betegségben meghalt, a srác soha többé nem nyúlt a hangszerhez. Kaori eldönti, hogy kimozdítja a srácot a depressziójából és ráveszi, hogy újra játsszon, de persze egy akkora rinyagép esetében mint Kousei, ez nem egyszerű feladat. A formulát tovább bonyolítja, hogy Kaori a srác legjobb barátjával kezd el randizni, és persze van egy gyerekkori crush szereplőnk is, mint minden romantikus animében valaha. Kész is a sablonos szerelmi sokszög, de legalább a zenés körítés és a családi dráma fel fogja dobni a receptet nem? Nem.

your_lie_in_april_002.jpg

Na vajon kit fognak ejteni?

Tovább a teljes cikkre ->

Őszintén szólva a sorozat első 6-7 része kifejezetten tetszett, mert volt még annyi érdekes dolog benne, hogy szőnyeg alá söpörjem a hülyeségeit, de ezt követően olyan gyors mélyrepülésbe megy át, hogy rossz volt nézni. Az első nevetséges dolog ami szembe tűnik Kousei legjobb barátjának úgynevezett "kapcsolata" Kaorival. A srác egy közismert szoknyavadász, az ilyenektől pedig általában vagy menekülnek a nők, vagy rögtön az áldozatává esnek. Ehhez képest semmi nem történik a randizgatásuk során, csak annyi célt szolgál, hogy néha bedobjanak valami újabb dolgot ami miatt sajnálnom kéne a főszereplőt. "Jaj nézd már a csaj hiába tölti minden idejét veled, attól még a legjobb barátoddal randizik." Ennyire senki nem lehet hülye. Ezek a szerencsétlenek úgy kerülgetik egymást mint két kutya, még az első bázisra sem jutnak el.

Itt van továbbá Kousei gyerekkori barátja, Tsubaki, akivel ötvenszer el kell mondják, hogy testvéreknek tekintik egymást, mire a csaj rájön, hogy mégsem. Persze Tsubakinak is akkor kell rájönnie, hogy szereti fődinkánkat, mikor az elkezd érdeklődni valaki más iránt. Milyen kényelmes. Mindegy is, ha mindezt összeraktuk fejben, már semmi nem tereli el a figyelmünket az égtelen giccsparádéról és a további borzalmakról.

your_lie_in_april_001.jpg

A rajzolás olykor lehengerlő, de sokat nem dob az összképen

A legnagyobb gond mikor már a sorozat elején vakargatnom kell a fejem, és mindenféle magyarázat híján csak elfogadni amit látok. Főszereplőnk ugyanis nem hallja a zongorajátékának hangjait. Nem, nem a hallásával van gond. Igen, csak magát nem hallja. De ha akarja mégis. Érted b*meg? Én sem. Bőven elég lett volna visszavezetni mindent az anyjával való múltbeli konfliktusára és a depressziójára, de többször is látjuk, hogy fizikailag képtelen a dologra, szóval ne is próbáljuk meg értelmezni. A lényeg, hogy végre újra zongorázni kezd, hisz Kaori megkérte rá, és Kaori iszonyat dögös, azt pedig mindenki tudja, hogy a poszttraumás stressz legjobb ellenszere a növekvő erekció.

Aztán eljutunk a koncertes részekhez ahol kijön a sorozat igazi rákfenéje, mégpedig, hogy a készítők rohadtul nem értenek a zenéhez. Valószínűleg úgy érezhették, hogy atomfizikát kell elmagyarázniuk egy rakás 3 évesnek, mert az esetek nagy részében nem is a zenét hallgatjuk, inkább a nézők döbbent arcát meg a hozzáértők belső monológját, hogy most mekkora epikus dolgot látunk a színpadon. Ennek ellenére soha nem látjuk az állandóan emlegetett tehetségnek egyetlen jelét sem - nem csoda, mert nincs semmi különleges az eljátszott dalokban. Nem vagyok nagy rajongója a klasszikus zenének, de jómagam is zenész vagyok, és egy dolgot ezzel kapcsolatban bátran ki merek jelenteni: Műfajától függetlenül, ha az adott zene nem vált ki benned érzelmi hatást, akkor az nem jó zene.

your_lie_in_april_069.jpg

Srácok, asszem összepisiltem magam a gyönyörtől

Meg aztán mindannyian hallgatunk zenét valamilyen szinten, épp ezért a legtöbb ember objektíven meg tudja ítélni, hogy most valami kimagaslót látott-e vagy sem. Ha már ilyen eszközökhöz kell folyamodni, hogy szinte már ujjal mutogatnak egyes szereplőkre hogy "nézd, az ott nagyon tehetséges", akkor az rossz filmkészítés. Ez a médium arról szól, hogy a készítő megmutassa neked ezt a dolgot, aztán magad vond le a következtetéseidet. Ja hogy nem sikerült olyan jó zenéket összerakni, ami ezt a hatást átadja a nézőnek? Hát igen egy zenés animénél akkor már nagy gondok vannak. Ráadásul azon kívül, hogy állandóan meg akar ríkatni a sorozat, nincs semmilyen átfogó stílusa vagy egyedi hangzásvilága sem. Az olyan animék mint a Beck vagy a Kids on the slope legalább ezt elérték, még ha nem is váltották meg a világot vele.

Aztán úgy a sorozat felénél kiütközik sok más probléma is, például az elképesztően pofátlan időhúzás - amikor egy tetves koncert jelenet ami kb 5 perc kellett volna legyen, 4 szaros epizódon keresztül el van húzva, ott már kezdtem a hajamat tépni. Az időhúzás magasiskoláját elősegítendő olyan hosszúságú és mennyiségű flashback (visszatekintés) van a sorozatban, hogy a Naruto készítői jöhetnének ide órákat venni, hogy is kell ezt csinálni. Nem egyszer látjuk ugyanazt a jelenetet többször, vagy egy-két résszel ezelőtti dolgokat, sőt van hogy 3 perccel korábbi képsorokat. Itt már kezdtem erősen megkérdőjelezni, miért is lett ez a sorozat 22 részes, mikor nemhogy 12-be, de akár egy másfél-két órás mozifilmbe is tökéletesen belefért volna.

your_lie_in_april_007.jpg

Már a sorozat első képkockáján szemléltetik, hogy szart akarnak letolni a torkunkon

A karakterek kapnak némi progressziót a sorozat végére de semmi kimagaslót. Berángatnak néhány új szereplőt is akik szinte semmilyen szinten nem kavarják fel az állóvizet, de a készítőknek is feltűnhetett, hogy ha nem történik semmi akkor azt az emberek nem fogják élvezni. Bejön egy mentor karakter aki Japán legnagyobb zongoristája és Kousei anyjának barátja, aki sztár zenész létére rohadtul ráér. Persze csak most, hisz két évig telibe szarta a srácot, de higgyük el, mennyire törődik vele.

De a számomra legidegesítőbb dolog, amit úgy tűnik minden ilyen Clannad wannabe fos megörököl, hogy részenként átlagosan kétszer van sírós jelenet, mindenféle felvezetés és funkció nélkül, érzelmi töltetről meg már ne is beszéljünk. Ez egy meglehetősen gyakori filmes eszköz, animében szintén imádják. Ha nem sikerült felépített drámát, karakterfejlődést meg konfliktust generálni, dobjunk be pár szép embert oszt' sírjanak egy sort, jól van az úgy. Aztán megveregetik egymás vállát, hogy sikerült megríkatni mindenkit aki egy 10 éves érzelmi intelligencia-szintjén áll, és mennek tovább. Bár úgy érzem ebben az esetben ez most sértés volt a 10 évesekre.

Ezen kívül akadnak itt-ott humoros jelenetek is, amik valahogy nemcsak rajzolásukban, de stílusukban is elütnek a sorozat egészétől. Annyira rosszul időzítettek és harmatgyengék ezek a poénok mint egy eleresztett fing egy konferencia beszélgetés közepén, inkább kínosak mintsem humorosak.

your_lie_in_april_010.jpg

Annyit megtanultam, hogy minden létező hangszerrel lehet embereket verni

A 15. rész környékén eljutottam arra a pontra, hogy ezt a művies, csicsás, kirakatba való vergődést én egy percig nem bírom tovább nézni, úgyhogy az utolsó néhány részen csak gyors ütemben átugráltam. Ennek ellenére semmi újat vagy meglepőt nem tartogatott, hatalmas kiábrándulás volt a befejezés is, csak úgy mint az egész sorozat. Nemcsak hogy szinte a legelejétől lehet látni a sorozat végén érkező "nagy drámai fordulatot", totál értelmét veszti több addig történt dolog is.

Máskor meg az anime a saját maga által felépített dolgokkal megy szembe - például hosszú epizódokon át tömik belénk, hogy Kousei anyja mekkora egy embertelen szörny volt, ehhez képest kap egy meghatónak beállított búcsú epizódot, ahol a srác nagy szomorúan elbúcsúztatja.

"Ez komoly?" - ez volt az a kérdés amit állandóan föltettem a sorozat közben. Sajnálom, hogy egy ilyen népszerű animét kell lehúznom, de borzasztóan kiábrándító élmény volt. Amíg a keményvonalas drámák ennyire nem tudnak elszakadni a sablonoktól, egy ideig tuti nem fogok ilyet nézni - és nem is ajánlanám senki másnak sem. Mondjuk aki szerint a Clannad egy mestermű, azoknak valószínűleg ez is tetszeni fog. Mindenki más tegyen magának egy szívességet és kerülje el.

A bejegyzés trackback címe:

https://animesarok.blog.hu/api/trackback/id/tr2812150215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.